Búcsú

Gesztenye termés koppan a földön,
szétnyílik a tüskés, puha börtön.
Barna lakója messzire gurul.
A tájra reggeli pára borul.

Sárga levelek, halkan libegve
ereszkednek a parti fövenyre.
Őzek állnak a gázlónál sorba.
óvatosan a szomjukat oltva.

Búcsúznak a gólyák is a tájtól
Vadludak bújnak elő a nádból.
Szárnyra kapnak és vissza sem néznek
nem itt vágnak már neki a télnek.

Feljön a nap, elillan a reggel.
Terül a fény, bizsergő meleggel.
A nyár búcsút súg, langyos szellővel
Helyet cserél a gyönyörű ősszel.

Este

Fentről nézett rám az este.
Homlokára csillagokat rakott.
Holdfénnyel ezüstbe vonta lelkem.
Jókedvűn dúdolt az este.
Hangja, mint a városok, morajlott,
a zsongástól borzongott a testem.
Rám is nevetett az este.
Jó kedvében ajándékot adott.
Lelked a lelkemben megkereste
Rá fényből kötött szalagot,
hogy ne legyek magamra hagyva ott
a csomagot a szívemre tette.