Emlékeink

Vágyom egy letisztult képre
ahogyan csillant szemed kékje
látni fiatal önmagunk, kettesben
mikor még hozzád nem mehettem be
s kint az utcán ért minket a tél
hajunk finoman belepte a dér.

Ma már nem kell a telet várni
ha hajunkon deret akarunk látni.
Mámorító idézni régi képeket,
átélni újra mind, amíg lehet.
A múltért kutatni kell agyunk,
mert emlékeink mi magunk vagyunk.

Dallam született

Egy dallam költözött agyamba
túl zengett minden gondolatot.
Folyton azt dúdolom magamban,
akkor volt ez mikor havazott.
Halk csengőszó és ütemes tompa dob
e két hangszer játszotta a dallamot.
Ültél a fényben, fejem öledbe hajtva
szólt a Betlehemi csengő távoli hangja,
szíved verte hozzá az ütemet.
Az édes, makacs dallam így született.