Halott bogár

Mozdulatlanság dárdájával
átdöfött testem
odaszögezve az ágyhoz
ahol fekszem csak néma
falak ráborul a félhomály
néhány falat talán
maradt az idő kanalán
hömpölyögve tör a semmi
sóváran várom vigyen
néha lebegni
redőnyrácsot tűz a nap
árnyékom
mögötte rab ruhám
nyirkos pinceszagú
mint tűdárdán
halott bogár
fekszem az ágyon
odaszúrt magányom