Tavaszi dal (egyszerű szavakkal)

Reménytelennek indult a napom.
A bozontos fák a téren,
fejemről leverték kalapom,
messzire szállt a szélben.

Te épp átvágtál az úton,
a kalap ott ért földet
nagyot koppant a kúton,
nem láttál még ily zöldet.

És nevettél, csak nevettél
édes hangod vitte a szél.
Ezen a hajnalon, szép hajnalon
élettel telt meg a tér.
És nevettél, csak nevettél
édes illatod vitte a szél.
Ezen a hajnalon, szép hajnalon
végre elmúlt a tél.

Fejembe csaptam kalapom
és ott lent a téren,
karodba öltöttem karom,
gondoltam elkísérlek.

Lelkem már eloroztad,
örökké tied a szívem.
Arcom csókkal soroztad,
a kalap szállt nagy ívben.

És nevettél, csak nevettél,
édes csókod csak az enyém.
Ezen a hajnalon, szép hajnalon
visszatért a remény.
És nevettél, csak nevettél
ez csodálatos regény.
Ezen a hajnalon, szép hajnalon
örökre elmúlt a tél.