Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben?
Pásztor talán, ki szétszéledt nyáját
nem igyekszik karámba terelni?
Vagy rossz gazda ki tolvajtól félti házát
és szolgáit szélnek ereszti?
Jöjjön el a Te országod?
Hol korlátok nélkül él az ember,
rombol, dúl, gyilkol és elvesz?
Hol vért mos partra minden tenger
és tudni, hogy nem Isten tervez?
Legyen meg a Te akaratod?
Gondoljunk hát bármit szabadon,
találjunk ki ezer fajta halált?
Pusztítsunk, hogy semmi se maradjon,
égessük el a bírói talárt?
Miképp a mennyben úgy a földön is?
Bízzunk ideákban, feledve napi életünk
vagy fordítsunk hátat és keressünk más Apát?
Reméljük, hogy lesz mindig ételünk
vagy várjuk a megváltó halált?
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
de mégse, ne add, nem kenyér kell
és nem remény, mely elodázza szenvedésünk.
Erőt adj, hogy higgyük el,
van miért e földön élnünk.
És bocsásd meg a mi vétkeinket.
Mert a Te arcod, a Te tested vagyunk
a hibáink a Te hibáid, tudjuk ezeket.
Gyarló tetteinkkel a Te nevedre marunk
vérző, soha nem gyógyuló sebeket.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
Kik szintén a Te gyermekeid és bűnünk ugyanaz
hitünket vesztettük, egyedül maradtunk.
Nem teszünk semmit, nincs más csak panasz
és megnyílik a föld alattunk.
És ne vígy minket kísértésbe.
Már késő, már ott vagyunk,
mutasd az utat mely kivezet.
Boldogan mindent itt hagyunk
ha Te vagy ki vezet.
De szabadíts meg a gonosztól.
Tiszta lélekkel állhassunk eléd,
mikor végre révbe érünk.
Adj hitet, kezünk nyújthassuk feléd.
Vezess minket, ennyit kérünk.
Mi Atyánk, szenteltessék meg a Te neved.
Mindörökké ámen.
