Első nap
Arcom, hófehér tenyerébe temette
bőröm izzott ahogy fogta,
orrát orromhoz nyomta.
- Eszkimó csók. - mondta nevetve.
Második nap
Búcsúzáskor nem ragyogott.
csak ujjainkat fontuk egybe.
barna szemét rám emelte.
Homlokomra puszit nyomott.
Harmadik nap
Ajkával szétnyitotta ajkam
Szorosan egymáshoz simulva,
álltunk a lépcsőfordulóban.
Ó Istenem, majd belehaltam.
Negyedik nap
Nem kell már titkolózni.
A város forgatagát járva,
vagy éppen a buszra várva,
megállunk hosszan csókolózni.
A Tisza hátán billeg a csárda fénye.
Nyárfalevelek kapkodva búcsúznak,
amint a lapátok a hullámokba csúsznak
s átvonszolnak bennünk a túlsó révbe.
A komp a parti állatok muzsika hangjára
a folyóval lágy, keringőjét járja.
Szemben fűzfahölgyek mossák őszes hajuk,
víz fölé hajolva, feledve összes bajuk.
Kiköt a komp, a keringő csendesen leáll
s a ringó fények fölött tücsökzene száll.
