2012. március 22., csütörtök

Este


Fentről nézett rám az este.
Homlokára csillagokat rakott.
Holdfénnyel ezüstbe vonta lelkem.
Jókedvűn dúdolt az este.
Hangja, mint a városok, morajlott,
a zsongástól borzongott a testem.
Rám is nevetett az este.
Jó kedvében ajándékot adott.
Lelked a lelkemben megkereste
Rá fényből kötött szalagot,
hogy ne legyek magamra hagyva ott
a csomagot a szívemre tette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése