Szűk a ruhám ...

Szűk a ruha mit, rám szabott a sors
és én rossz szabó vagyok.
S ha elvisz a túlvilági gyors
egy szakadt ruha mit örökül hagyok.

Nadrágom a térdemnél foltos,
és már hiába mosom.
Semmi nem takarja el csontos,
vérző artrózisom.

Lyukas zsebek és feslett varrás,
díszzsebkendőm foszlott.
Minden tűm görbe, rozsdás
és cérnám is elfogyott.

A könyökömnél szinte új még
nem koptatta semmi.
Éltemben nem tanultam meg
erőből előre menni.

Kérnék újat, jobb méretre
amit a sors adhat.
De, minden ember egy életre
csak egy ruhát kaphat.